Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. 79 Tudakozódott azonban utánna, hogy hová ment légyen 5 feltalálván, a’ teli Erszényt Szállására vitte. Az Ifjú az öregnek egyenességén eltsudálkozván így szóllott hozzá: „Anyám! nekem a7, én Jószágaimban be- tsuletes emberekre van szükségem* Maga ugyan Öreg i de semmi. Maga egyenes-szívüség^ által elég szolgálatot tehet nékem, és tsupán tsak je- Jenlételeis már gyönyörűségemre leszsz nékem. Tartsa meg magánál ezt az Erszényt annak jeléül ; hogy én nagyra betsülőm a’ betsületes és. egyenes szívű embereket — Férjével ’s Gyermekeivel készittse magát útnak; elviszem magammal ’s holtig gondjokat viselem; mivel illy derék dolgot tselekedett* “ Ez a’ Beszéd olly nagy örömöt gerjesztett az öreg Aszszonyban 5 hogy háládatosan és elragadtatva Jóltévője lábaihoz esvén azon helyen megholtt. Az ő hirtelen halálán nagyon megindúlt a’ nemes ifjú. Illendően eltemettette, és Sírja felibe marván oszlopot emeltetvén arra ezen szókat vágatta. i,Pgy szegénye de betsúles Aszszony- nak Porai. ** Ivét Leányai maradtak* A’ nagy szegénység miatt kivóltak tétetve at eltsábittatás veszedelmének. Mellyre nézve a’ nemes Ifjú elvitt« őket a maga Jószágába, ’s tulajdon Gyermekei gyaűiánt tartotta és nevelte, ü a r**
