Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
8 Második Példa. Második Példa. Két Jóit év ok , egy Keresztyén , és egy 'Sido. Egy Manhajmi Pap egy ollyan beteghez hívallatott, a’ ki a’ leg nagyobb ínségben vergődött, és a1 kiben az emberi minden szerentsétlen- ségek öszve tódultak. A’ hideg, a’ Mezítelenség, az éhség, és a’ leg kegyetlenebb fájdalmak azon egy időben kmzották őtet. A’ Pap a’ Betegnek nyomorúsága állal könybúllatásra fakadt; de nem segíthetett rajta. Vigasztalta, intette az Isteni gondviselésbe való bizodalomra, és siránkozó szemekkel elment tőle. A’ úttyában Lamezán nevezetű Ur szemközti ment vele, ki az ő nagy jövedelmét majd egészen a’ jótéteményre, ’s az emberi Nyomorúságnak könnyittésére szokta fordítani, eg) szóval, ki ember barát volt. Ez a’ Papnak ábrázallyá- ból észre vette szomoruságát, megkérdezte annak okát, mellyet a’ Pap azonnal kijelentett. Lamezán Ur alig hogy megértette a’ betegnek nyomorúltt környülállásait, azonnal az emberi szeretet kénszeritette 5 hogy oda mennyen és segiüsen rajta. Sietett hát a’ Betegnek Hajlékához , látta a' Nyomorúságot 5 és segített azon. A’ beteg ágyat megtisztíttatta, és eledeléről ’s orvoslásáról gondoskodott. Elment egy’Sidóhoz, hogy ágyat és egyebet vásároljon tőle. Hat Karóimban megalkudt vele ; de' belé kötötte: hogy a’ \Sidó maga vigye el a’ Beteg’ Házához, és ott fogja kifizetni. Azzal Lamezán elment. A’
