Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa

65

stolnak azt a’ bóldpgságol, mellyel engemet aa Isten megáldott.“

Ennek a’ két Orognckis egygyetlen egy Fi- ja volt, ki hasonlóképpen 12. esztendőtől fogva távol volt tőlük. A’ mint az idegen beszédeit, eszekbe jutott tulajdon Fiók, kifelől nem tudták; hogy még él-é? Végre ollyan Gondolat ötlött el- méjekbe ; hogy talán ez az idegen az ő Fiók volna. Figyelmetescn néztek reája , és elhitették magokkal; hogy az a’ lenne. És valósággal azis volt; de hogy ők azt mindjárt meg nem esmérték, az onnan volt, mert 12 esztendő alatt nagyon megváltozott; mert tsak 18. esztendős vélt, hogy Szüléitől elment. O sem esmér- le meg Szüleit; mert a’ szükség és Ínség által, mellyben annyi ideig éltek, hasonlóképpen igen megváltoztak és esméretlenekké leitek.

Minekutanna az öreg Féríiü az ifjat sok ideig szemlélte volna, gondolkodó formán a’ Feleségére tekintett, a’ szemeivel intett ’s így szóllott: „Anva! hogy látszik te előtted? Azután idegenre fordulván azt kérdezte: Mennyire volna még Ha- záiától az Uram! ha szabad kérdeni? Négy mért- főldnyire — felele az — kell még ide lenni Brokk- stéttnek.

A’ mint a’ Brokkstétt szót száján kieresztette, nagyon megörültek a’két öregek; mert így nevezték azt a’ Falut, hol ők az előtt laktak: Ki terjesztvén kezeiket így kialtottakfel: Ah Lrokk- stétt! Az ifjú még nem esmérte őket, és azt kérdezte nagy ijedten; Istenem ! mi az? hát tudnak magok valamit BrokkstéttrÖl; az én Atyám’ neve AJ ül ler.

±-dik Rész,

5

Ek-