Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

49

gond nélkül élhetett. A’ jó Ambrust mindég magánál tartotta — ő is nyugodalomban élt, és úgy élt mindennel, valamije volt az Asszonynak, mintha tulajdon magáé lett volna-, blinden kigondolható módot elővett Varonné $ hogy napjait örvendetesekké, ’s gyönyörűségesekké tegye; hogy az által Barátságát ’s jó-téteményeit viszsza űzesse.

Világosan taníttya éz a’ Történet $ hogy az Isten melly Atyaiképpen gondoskodik az emberekről. Ila a’ kegyes emberekre ottanottan Ínséget’s nyomorúságot botsát is $ mindnzáUal azt azoknak javokra tselekeszi. Próbálni akarja az által azokat, és alkalmatosságot szolgáltat nekiek a' magok’ Virtusban való gyakorlására. A’ Szükség tselekedte azt; hogy ezek a’ két Személvek, a* tűrésben, munkásságban, jóltévőségben és az Istenbe való Kzodalomban gyakoroltat ak és megerősödtek. És végre ha az Isten eléggé meg próbált bennünket, újra megörvendeztet, és szomorúságunkat örömre , ’s siralmas énekeinket magasztaló éneklésre változtatlya.

Akármelly nyomorúságok érdekeilyenek azért bennünket, nem kárunkra vágynak azok nékünk. Nem gyűlölheti az Isten a' maga Fiait, valaki tsak szereti ötét, vele van azzal és azt einem kagygya. Fohászkodj fel azért óh ember! akármelly ínségedben Istenedhez, mondjad ezt: Légyen meg az Ö akarattya! Jó az ö a‘ka- rattya t bízzál! végre felmagasztal. —

'idik Rész.

4

Húszon-