Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. sog Midőn látná a’ Frantzia Pap, hogy vonogat- ty.'ík magokat a’ pénz felvételétől, igen nagyon g ötrődött rajta: most a' Paphoz majd az Elöljárókhoz fordult, és kérte ; hogy ezen rá bízott kívánságnak tegyenek eleget. Hozzá tette: hogy betses az ő ideje, ’s néki sietni kell haza; mert a' Tiszt, a’ ki őtet küldötte, egy igen erőtelen és beteg öreg: ő volt még eddig mindenkor gyóntató Altya, örömest nem akarná: hogy addig által költözzön az örökkévalóságra, míg azt a’ kívánatos vigasztalást megnem hallja; hogy a’ Land- verhágeni Lakosok’ kára megtéríttetett. Midőn látnák: hogy oliyan nagy szorongat- íatásban van, és esedezik mintegy, hogy a’pénzt vegyék fel, le tettek a’ roszsz vélekedésről} mert világosan lehetett látni, hogv szivéből beszéli. Elvették hát az Elöljárók a' pénzt, és adtak arról bizonyság Levelet, mellynek a’ Papis alája irt, egy- szer’smind szives háládatóssággal megköszönték ennek a’ Katona Tisztnek eránttok mutatott jó in- dulattyát. Most midőn a’ Frantzia Pap a’ Levelet kezébe vette, nagyon megörült; mert reményiette, hogy a’ szegény beteg Tisztnek a* Lelke nagyon niegk;’>nnyebbedik. INagy örömmel vatsorált a’ Prédikátornál, ’s más nap reggel sietve elutazott Kasz- szelen által haza felé. Lajidverhagen a’ bét esztendős háborúban annyi ínségét és Szereritsétlenséget szenvedett} hogy ez a’ rablás alig, vagy nemis jutott eszekbe , egynéhány öregeken kivui, kiknek képzelt va- lamenyire; hogy Karátsony táján a’ Falúnak egy részét felprédálták a’ Frantziák. De mivel végire S-dik Rész. i4 nem
