Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

jq8 Hetvennégyedik Példa.

felépítésére? Ab Istenem! mind tsak azt hajtotta a’ szegény Paraszt majd magán kőül ragadtatván nem tudta, hogy hol van. Oh Kegyelmes Uram! így szollá végezetre: nékem a’ Gróf Ur5oo Tallérokat adott* Imé itt vágynak az abrakom Zsákomban. Yisellye kérem gondját, inig szükségem ieszsz reá: én tőlem könnyen ellophattyák.

A‘ Földes Ur m'egtsciekedte, ’s azzal a’ Paraszt haza me.nl; de égés« Éjtszaka nem alhatolt: mind uníalan azt iorgalta elméjében, melly tsu- dalatosan segítette ki ötét Ínségéből az Isten. — Már bezzeg helyén ment az építés; mert pénze volt. Az ígért Telién tsak egyszer sem jutott e- szgbe. Mint egy Fertály esztendő múlva, midőn az Istállóiis felépültek, egy négy Lovas terhes szekér megállolt a’ Kapuja előtt, és két l ekenek illanna. A’ Grőt Gondviselője volt. Kérdezős- ködött a’ belsüleles Paraszt felől, ’s a* midőn meglátta, így szóilott:

„Talán azt gondolta Kegyelmed! hogy a’ mi Grófunk elfelejtkezett a’Tehénről ? Imhol van kettő — nem akarta addig elküldeni, míg az Istálló felnem készült, \alami a’ szekéren van, azis mind a’ Kegyelmedé, tsak hordassabé. Ezek állottak Ilázi Eszközökből, élelemre valókból, Szalonnából, Sunkákból ( Disznó-láb.) vetni való magból, Ezeket látván egészén elnémult a’ jó ember, és nem tudta, mit szóllyon , ’s mitsoda háládatossá- got mulasson az Isten és a’ Gróf eránt.

De most következik a’ legjobb, a’ melly ennek a’ jő embernek leginkább betsületre válik $ hogy tudniillik ő megengesztelödött ellensége eránt. Ez «sehol nem maradhatott: senki sem akart néki

adni