Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

Példa.

193

közöket tőle elkért5 elrontotta, minekelőtte visz- sza adta volna.

A’ jő Szomszéd sem akart ha't már többé neki költsönözni, és ezt benne nem lehetett kárhoztatni. De a’ roszsz Szomszéd még roszs abba lett ez által, és újra elkezdett neki károkat tenni. Ha ez nappal sövényt font; amaz éjtszaka elrontotta, Barmait méreggel elvesztette.

De még ezzel bénem érte; hanem most következik a’ legnagyobb, a’ mit vele tselekedett. A- ratás után a’ jő Szomszéd minden Szalmáját a’ Tsürbe bénem takaríthatta; hanem mellette kellett baglyába rakni. ’S mit tsinált hát a’ roszsz Szomszéd? Estve lefeküdvén, ’s az irigység nem hagyván aludni, felkelt és meggyújtotta a’ S om- szédja’ Szalmáját, ’s mind a’ Tsúr, mind a’ Ház megégett; de elégett vele a’roszsz Szomszéd’ Ilá- zais. De ö azon nem igen töprenkedett; mert a* Házán kívül semmije se volt, és már most vélt alkalmatossága reá; hogy mint égett kőidül jón* Hanem a’ jő Szomszéd bezzeg szomorú Iíör- nyülallások között látta magát lenni. És azt kesergetté legjobban, hogy nem gondolhatta: hogy ezt a’ Szerehtsétlenséget más eszközölhette volna az irigy és roszsz Szomszédon kívül ; de nem bizonyíthatta reá. Felfohászkodott az Istenhez ekképpen;

„Édes Istenem! már ez nehé^ tsapás — egy éjtszakán Házat, udvart — ’s mindent elveszteni; még pedig egygyellen egy embernek roszszas- sága ’s irigysége miatt. De Uram! te adtad azt — Te reád hagyom minden dolgomat.

így gondolkodott a’ jő ember \s Istenbe liely- hcztette bizodaimát, a’ ki ötét mégis segítette. El- 2-dik tíesz.. i3 kéz-