Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Tizedik Példa *9 a’Hadi-Tanátsos nem tudta volna bizonyítani, és ha tagadta volna, semmire sem mehetett volna vele. De jó lelkű volt az Aszszony, nem kellett néki a’ másé, mihelyt meglátta , hogy kü-elit- felé a’ Hadi Tanátsos$ azonnal feltartotta az Erszényt’s így szól lot t „Jó, hogy jő az Úr! imé az Erszénnyét nálam hagyta“. Nagy örömmel viszsza vette , adott az Asz- szonynak két 1 allért, ’s azzal Isendesen íelűlt a’ Posta Kolsibaj Tizedik Példa. Néni kell mást szükségtelenül gyötreni, vagy ijeszteni. A’ Keresztyéni szeretet azt parantsollya nekünk: hogy a’ mint tőlünk kitelhetik, örömöt és gyönyörűséget okozzunk ember Társainknak. Attól pedig őrizkedjünk : hogy valakinek vagy ijedséget, vagy gyötrelmet, vagy bánatot szerezzünk szükségtelenül. A’ ki ebben a’ hibában leledzik ; nem tsak tsendességét, hanem geakran egésségét-is elrabollya ember Társának. Sok szomorú példák bizonyittyák ezt, mellyeket gyakran nem eléggé vehet gondolóra az ember. A’ követke ő Tör- ténetis mulatja, meily igen véthet az ember az által ember Társa és egéssége ’s élete ellen. Frájb^rgbe n, Szakszóniaban , két Tamilok estve felé sétálni menvén , közel mentek az akasztó fához , mellven valami homályosság látszott. Az öregebbik ígv szóhott az ifjabblioz: „Nézzed t.sak! hív ám az l égedet a? akasztó fáról“ Az ifjabb> ki még fsak 10 esztendős volt, 2* és
