Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

i 68

Hatvankettő dik

parantsoltä: hogy vegyen világot, és kövesse citet a’ Tsürhöz. O azt ugyan nem akarta tsele- kedni $ de veréssel ’s öléssel fenyegetvén, végre rá vette. A’ midőn mind ketten oda jutottak volna, parantsolta^ hogy ütné a’ szalmába, mellyet ő a’ tőle való félelem miatt megtselekedett. AzAttya azonnal elszaladt onnan ^ ő pedig az Annyál ’s a’ Tselédeket tsak hamar felkőltötte, a’ kik akkor nagy ijedtten felugráltak az ágyból, ’s az alatt a’ szomszédok ott termettek a’ segedelemre.

Szibilla azt hitte, hogy ez az elő beszél- lés helyes ravaszsággal lett volna kigondolva; de egészszen másképpen ütött ki, mint vélte. Midőn a’ Leány úgy adta' ki magát mint a’ ki segítő társ volt a’ gonoszság végbe vitelében, szükségesnek ítélte a' Bíró őtet őrizet alá tétetni. Az Aszszonyt pedig egy Hajdúval haza küldötte, kinek mutatná meg, hova ásattak a’ Tzin edények. Megtalálták hát a’ szerént, a’ mint Szibilla mondotta vala. Még hát az Aszszony szabadon maradt.

A’ Biró elő állítván a’ gazdát elbeszéllette neki 5 mit beszéllett a* Felesége ’s a’ Leánya. O a’ Bírónak minden Kérdéseire az igazság szerént felelt, és olly bátran $ hogy abból ki lehetett hoz- ui, hogy jó Lelki-esmérete van. Kiváltképpen megmutatta azt: hogy az első tűz támadáskor nem lehetett otthon: ki nevezte az embert, a’ kinél töltötte akkor az egész Éjtszakát. A’ ki megkér- detvén, esküvéssel erősítette; hogy azon az Éjt- szaksn nála hált, és a’ Házából ki se nem.

Midőn hát kisült volna a’ Leánynak hazugsága, az Annyára térült a’ gyanú; megfogták hát,