Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
i6o Ha tvankcttddik elvette gonoszságának érdemlett büntetését. Ennek neve Szibilla volt. A’ Férje tsekély tehetségű ’s Vagyonú Föld- mivelő ember volt. Megvette ez a’ Faluban egy eíszegénvedett embernek dulö felben lévő Házát; hanem az eladó kikötött egy kis Szobát a’ maga számára, mellvben lakhatua bolttá napjáig. Ez az Aszszonynak éppen nem tetszett, gyalázatnak tartotta ; hogy az öreg ott lakott, és mindennap veszekedett az Urával azon: hogy ollyan ostoba volt, mikor a’Házat alkudta: hogy megengedte, hogy azaz öreg ott lakjon , kit ö teliyességgel nem szenvedhet. A’ Férj fi nagy békességes tűréssel hordozta ezen Házi keresztyét, \s minden szemre hányásira Feleségének tsak hallgatott. Azonban a’ Faluban már minden meggyü- lölte Szibillát; mert mindennel veszekedett, szomszédjait busitotta, sértegette, ’s az egész Falut felzavarta. Végre Boszorkánynak tartották : ha valami szerentsétlenség érte a’ Falut, neki tulajdonították : többnyire majd mindenek féllek tóle; semmi dologban sem akartak vele feltenni. Különösen szenvedhetetlen volt az ő Kevélysége. Ha Társaságban volt, ott egyebet nem tett^ hanem minden masokat gyalázot, motskolt, magát pedig ditsérte. Egykor más Paraszt Aszszn- nyokkal akadt egy Társaságban öszve ’s szokása szerént elkezdette a’ többieket gúnyolni, ’s a maga okos gazdaszszonvságát, szorgalmatosságát, s alkalmatos voltát hánytorgatni. A’ többi Aszszo- nyok semmit sem tudtak neki felelni; vagy hogy roszsz szájától íélvén nem akartak vele feltenni. Hanem egy okos ember, ki eppen ott \Ólt, azt a’ tanátsot
