Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Ötvenhetedik Ötvenhetedik Példa. Egy könyörületes Gyermek. Egy szegény öreg Aszszony kemény Télben, reszketve és nagy ügygyei bajjal botorkált, bol- tyára támaszkodván, egygyik Háztól a’ másikhoz. Az ö nyomorúságának szemlélése, mellyel az ö bns ábrázattyáról olvasni lehetett, minden ember szivét szánakozásra indíthatta volna. De egy magát kifésúttt, festett, és tzifrázott Aszszony, a’ kitől a’ nyomorúitt alami’snát kért vala, olly irgalmatlan volt hozzá ; hogy kemény és roszsz beszédekkel eligazította Házától. Egy szegény rongyos ruháju Gyermek látván ezt, könyörúletességre indúlt a’ Nyomorult- Ion: lassan szóllott a’ Testvér Nénnyéhez, ki mellette állott ; hogy adjon valamit a’ szegény Aszszonynak. Az ugyan rázta a’ Fejét, és ellenzetté — de mindazaltal a’ Gyermek kivett a’ zsebjéből egy kis Papirost, ’s azt kibontván, nagy hamarsággal kezébe adott az Aszszonynak vala- melly pénzt. Egy idegen, ki ezt látta, magához kiáltotta a Gyermeket, kiis oda ment; de egy ártatlan elpirulás béboritotta azt az ortzáját, meliyet az idegenhez fordított. Az idegen nyájasan azt kérdezte tőle: Kis Gyermek! miért nem nézel te egyenesen én reám? „Oh! úgy szégyenlem; hogy —------„De miért kedves kis Fiam? hiszen Te most, éppen valami jót tselekedtél, meliyet nem ked Szégyenleni. Mit adtál tsak annak a’ szegény Aszszonynak ? Egy poliurát — de nem volt több péút5o I»
