Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
Példa. 141 sen az ő magánosságában egy tsendes nyári éjt» szakán. Egy késő estvén ment ő Hakkenburgból haza felé a’ maga lakó Falujába. Ez volt egy a* legszebb nyári éjtszakák közzül, a’ Hóid meg-világosította az egész Tájékot körülötte, melly gazdag áldássá! diszeskedett. Kvád maga volt egyedül, a’ szép Éjtszaka, a’ nagy Tsendesség, egy szóval minden, egészszen szokatlan érzést gerjesztett ő benne — gondolkodóba esett — Körülötte minden tsendes volt — de ő benne háború — szive 's lelke esmérete a’ legnagyobb nyug- hatatlanságban volt. Az egész Temészetben szépséget ’s jó rendet látott5 de ő benne, az ő egész maga viselésében, \s Háza tájékán mindenfelé a’ zavar és rendetlenség uralkodott. Körülötte az egész Természetben a’ jó Teremtőnek sok ditsős- séges adománnyait látta, a’ ki abban gyönyörködik, ha az ő Teremtései vígak és boldogok 5 de ő maga magát vétkes élete által szerentsétlenné tette. Most gondolóra vette egész állapottyát, elnézte , melly boldog lehetett volna ő, ha úgy élt volna, mint egy jó Házi-gazdának kell élni} azonban most melly boldogtalan ő. Elgondolta azokat a’ szomorú következéseket, mellyek még ezután- is érdekelhetik őtet Famíliájával egygyütt, meglepte szivét egyszerre az ő eddig való vétkes életén yaló keserves bánat, ’s végre ekképpen kiáltott fel: „Ej! nem leszek ettől fogva többé magamnak megesküdt ellensége! átkozott légyen a’ pálinka ital örökké ! így kiáltott fel vitézi bátorsággal, és a’ Holdat erős maga meghatározásának tanú-bizonyságául hívta. Haza ment, és — szavát megtartotta, Ettől
