Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
l’Ó2 Ö tv enhar maciik Voltak kétség kívül elegen a’ Parton álló nézpk között, kik igyekeztek volna szabadítani az ő ínségben vergődő ember társaikat } ha valami tsdkély reménységis látszott volna, bogy tehetnek valamit» De lehetetlennek tetszett, hogy a’ rettentő szélvész között hozzájok mehessenek , ’s őket a’ szárazra kihozhassák. Végre oda érkezett egy Tódé nevezetű Hajős , a’ Hajős Legényeknek vagy Piévészeknek e’ volt abban a’ Városban a’ Vezérek, és a’ kinek a’ többek között a’ volt a’ kötelessége: hogy a- zoknak a’ Hajóknak, mellyek a’ szelekkel ’s habokkal kiiszödnek , segítségekre szaladjon , és azokat batorságos helyre a' Kikötő helybe vigye. Ez az ember alig pillantotta meg a’ szeren- tsétlenek nagy Ínségét; azonnal haza szaladt , és készítette a’ segítő eszközöket. A’ Felesége , nyakába esett, kérte ’s könyörgött neki: hogy kedvezzen életének } mivel lehetetlen, hogy a’ romladozott hajót megszabadítsa. Gyermekei lábába kapaszkodtak ’s így kiáltottak: Hallódé A- tyánk! mint háborog a’ Tenger, melly iszonya- tosan^ordítnek a’ szelek? maradgy velünk} külöm- ben nem leszsz Atyánk! „Mit gondolok én a’ Tenger znhogásával ’s a habok ’s szelek süvöltésével ’s ordításával ? — monda az Atya — Nem hallok én egyebet} hanem a szerentsétleneknek keserves jajgatását — Engedjetek! már nyújtyák szegények kezeiket felém, Osztán k iáim! még az Égbenisvan Atyátok — a’ parantsollya ezt nekem, megsegít az enge- metr és még én viszsza jövök ti hozzátok. Már ő sokszor megszabadított engemet a’, leg nagyobb yesze-
