Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

a’ lefolytt Törvényre megkívántaid Költséget kikeli fizetni.

Akkor clbámúlva egymásra néztek a’ Testvérek, és István így kezdett szoilani:

„ A’ vagy mindjárt eleinte nem ezt tseleked- Viettük vólnaé? Lett volna pénzünk, ’s más Kerteket szerezhettünk volna : nem mérgelődtünk volna magünkbanis , és egymásnak sem okoztunk volna annyi boszszúságot. Mi lett a’ haszna minden epekedésünknek?

„Semmi sem — felele a’ másik — hanem hogy a’ Kert miatt egymásra feltiizelődtünk, ’s magunkat mások előtt utálálosokká tettük. Nem Voltunké valóságos bolondok?

„Ügy van — bolondok voltunk — monda István — Jere! ötsém! imhol van a’ kezem! nem gyűlöllek többé! — Én se tégedet — féléié a’ kissebbik — imhol a’ kezem ! Megölelték egymást, sírtak, és meg szűntek egymást gyűlölni. Ekkor már jobban érzették magokat mint az előtt $ de bolondságoknak következését még annakutánnais kellett érezniek. A’ Kert oda lett — Vagyonnyok megfogyott, egésségek megromlott, és a’ mi leg roszszabb volt, a’ Gyülölség, és a’ rószsz beszédek által igen sokszorosan vétettek egymás ellen.

Ez a’ Példa, ’s más ezer e’hez hasonló Példák taníttyák} hogy a’ Törvénykezés által nagyon ritkán nyer az ember valamit. A’ Költség sokszor többre megy a' Nyereségnél. De ha valósággal nyeris az ember az által valamit ; de más oldalról sokkal nagyobb a’Kár, mert a’ Törvénykezés

122 Negyvenhetedik Példa.