Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

állapotban ott hagygya. Az ő szabadsaga, és az a’ Pieménység, hogy Hazáját majd meglattya, többé ötét nem örvendeztethették; ha Báüya nyomorúságát meg-gondolta. UtóJlyara így szóilott hozzá:

„Tudódé Bátyám! mitévők tegyünk? én ifjú vagyok és erős: Még én a’ nyomni ulti rabságos életet egy darabig kiadhatom. lUenj haza te én helyettem, ’s hagy itt engemet magad helyében. Hiszem én azt tökélletesen $ hogy mihelyt az Isten módot ád benne, te engemet azonnal ki váltasz.

Az öregebbik sok ideig vonogatta magát, ’s nem akarta az üttse ajánlását elfogadni; de végre meg engedte tsak ugyan magát annak Kérése által győzettetni, és szabadságot elvette Testvérje’ ajándékául, ki ö helyette rabbá lett, ’s a’ Lán- tzokat magára tetette.

Négy ven hatodik Példa.

Ne útálly meg egy embertis; szolgaikat néked a leg alább valóis.

Egy bizonyos gazdag nemes embernek, kit Vildenbergnek hívtak, volt egy Fia. Tartott ennek egy udvari mestert, ki ötét mindenféle Tudományokra tanította. Midőn vette volna észre a’ gyermek; hogy már ő sokat tanúit és tud, mel- Jy ékről a’ Parasz gyermekeknek legkissebb es méretek sints , elkevélyedett, és más Gyermekeket megutált ; és a’ midőn valakit nagyon meg-akart motskolni és gyalázni, azt szokta vala mondani; „Ez ugyan tsak egy goromba Paiaszt!“

Midőn felnevekedejt, Zászló Tartóvá lett egy Német Üegeinentuél, melly Amérikába ment. l>

Négyvenhatodik Példa. 117