Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988

ü4 N egyv e n n egy edik küdt vólna, pénzt számlált. Fel ébredt benne az arra való gonosz kívánság} bogy annak pénzét magáévá tegye. Kéttség kívül így beszélgetett magában. „ A’ te Atyád nem fog neked több pénzt kül­deni} minthogy nem régiben küldött jó summát. A’ Városban nem mered többé magadat mutatni. Kemis játsihatsz már többé. Mit? Kát ha ennek az idegennek pénzét magajdévá tennék, nem sza­badulnád ki egyszeriben minden Ínségedből? De Tolvaj lenne belőled. Oh de sem első, sem utolsó nem te lennél azok között, a’ kik eddig loptak. “ III yen nyughatatlan gondolatok között töltöt­te az egész éjtszakát, végre arra a’ gyalázatos fel­tételre határozta magát; hogy az ütőn rá rohan- nyon az idegenre, ’s a’ pénzét tőle elvegye. Oh gonosztévő ! A’ ki a’ Virtustól eltávozik, boldogságát ker­geti magától el. Ebben az emberben imhol van ennek világos példája. Ez a’ gonosz feltétel ve­szedelembe merítette őtet. Ha virtusos és jám­bor maradt volna, és még ezt a’ gonosz kívánsá­gát meggyőzte volna, talált volna segítséget, és még azon napon ki szabadult volna Ínségéből. Mert az a’ pénz} mellyet vitt az az idegen , 32 a szf mara való volt. Ö az előtt kevéssel irt az Attyához, ’s megírta azon Levelében az ő nagy szükségét, ’s az Altya küldötte néki ezt a’pénzt. Az Utas, kinél ez a’ pénz volt, az ő Annyának •t estvére volt, ki éppen abba a’ Városba akart men­ni , es a’ pénzt hozzá vinni} de ő azt nem esmérte. Korán reggel napfelköltekor elindult az ide • , a’ ^aros felé. A’ Tánuló elibe került és les­te, gén

Next

/
Oldalképek
Tartalom