Schnell, Ludwig Peter Johann: Példákba foglalt erköltsi tanítások. Második darab (Pest - Posony, 1822)-988
gcl nycrekcdni telly ességgel nem akarok — tsak tartsameg a’ pénzt magának.“ Illy nemesen gondolkodott és tselekedeit. az az ember, kit közönségesen olly betstelennek tartottak, hogy sokan attól az udvariságnak legkis- sebb kötelességétis megtagadták, és annak társaságát úgy kerülték, mint fut az ember a’ gyalázatos embertől. És ez az ember valóban nagyobb tiszteletet és betsültetést érdemlett sok olyanoknál, kik magas állapotban ’s fényes rangban élnek. A’ megtartatott Ló-Kupetz megszorította ennek a’ jó embernek kezeit, ’s a’ Konyhára inen- vén két portzió Kávét parantsolt — „Kinek az a’ két portzió Kávé? azt kérdi a’ Kortsmárosné, ,’s az/,al oldalaslag nagyott pökött — A" Kupetz azt felelte: Egygyet az én Szabaditómnak, a’ másikat magamnak.“ Erre a’ Kortsmárosné lassan, és ollyan formán, minthamindjáit okádott volna. így szóllott: „Esméri-é, tudja-é; hogy az az Idegen betstelen hivalalú! 0 Ültzeni Hóhér Inas." De a’ Kupetz azt felelte: „Betsületes, betstelen! most én arra semmit nem ügyelek — ő derék ember, nékem Jóltévőm, szabadítom.“ Bévitette tehát a’ Kávét a’ Szobába, maga szolgált megtartójának, és megindúlt szívvel állította: hogy örökké háládatossággal fog róla megemlékezni. 112 Negyvenharmadik Példa.
