Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
lehet eljutni: ham m ha nagy munka által ? Mit nyerlek, még e’ földön is, a1 múlandó javakból, munka, faradság, és bajlódás nélkül? De, mit is féltek mind ezektűi? Hiszen, nem csupán ti magatok munkálkodtok, és harczollok, a’midőn az üdvösségéit munkálkodtok, vagy liarczoltok! Maga az Isten is munkálkodik; liarczol is egyetembe ti veletek. Eri vagyok,, mondja isten, az A és Ó: azaz, a kezdet és u vég. Mintha mondaná: én, a’ ki mindeneknek adtam kezdetet; hogy a’sem mi bűi, ezekké, vagy amazokká legyenek: én őket a’ mozgásban meg is segítem, és a’ tőllem nékiek czelúl feltett dicsőségemre is elvezetem. Én kezdem, én folytatom, én végezem is el a’ jót ő bennek, és ő vélek. En, a’ ki ti belétek , óh emberek ! adom az akaratot: a’véghezvitelt is megcselekeszem jó akaratból; Filipp. II. 13. csak ti makacson ne akaratlankodjatok. Én a szomjúhozónak az élő víz forrásánál a- dok ingyen innia. Ez az élő víz’ forrása, nem egyéb: hanem a’ megszentelő, és megsegítő ma- lasztom, kegyelmem , élelem. Ha ki már enge- met, Istent, mini az ő boldogító vég czélját, oily igazán, és forrón kíván elérni; a’mint a’ felettébb szomjóhozó kívánja a’ vizet meginni: annak én kívánságát bétöltöm; gyarlóságát rneg- gyámolílom; munkáját megáldom. Annákén, a’ míg búslakodásban él, ottan ottan vigasztalásomat nyújtogatom: ha meghal: a* lelkét, a’ gyönyörűség' i »alakából, megitatom. ’Solt. RXJÍE. 9. Mind ezeket pedig, én ingyen adom; mert ,,az Isten’ malasztja , az örök élet.“ Róm. VI. 23. A’.jótétemény pedig, kegyelem nem volna: ha csak ingyen nem volna. Ingyen, és az embernek érdeme nélkül, adom az első kegyelmet , mellyel ölet én magamhoz, az örök életre ser