Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

81

írja elvégre sz. János mondván: és a ki beírva nem találtatott az élet könyvében, a’ tűznek tavába vettetett. Vagy, nem érdemes-é erre az ollyan, a’ki a’ Krisztusba, az igaz hit, a’jó erkölcs által, nem akart béoltalni, Lenne megmaradni? Hiszen ő maga a’ Krisztus, az élet! Ján. XIK. 6. Nem érdemes-é arra, az örök kínra az, a’ ki az örök, és véghetetlen méltóságú Istent megbántja , ő magát annak jó kedvéből, kegyelméből, szereteléből, elszánt akarattal kiforgatja? Hiszen az ollyan, véghetetlen méltatlanságot akar elkövetni. Tehát véghetetlen keménységű büntetést is érdemek Mivel pedig a’ véghetetlen keménység, keserűség, a’ véges természetbe belé nem férhet: tehát az idővel kell azt kipótolni, úgy ; bogy az idő légyen végnélkül való. Tehát a’ bűnösnek is véghetetlen tartósságú büntetést kell szenvednie. Méltán bizony, és igazságosan is: nem csak okosan. Méltán; mert, a’ mint sz. Ágoston mondja:

L. XXI. de Civ. Dei. C. 12. ,,az méltó örök roszra, a’ ki ő magában elölte a’ jót, rnelly lehetne örökkévaló Igazságosan pedig azért, mert, a’ mint sz. Gergely mondja: L. ír. Diai. C. 44. az ítélő bírónak nagy igazságához tartozik; hogy soha se légyen büntetés nélkül, a’ ki, ez életben, soha sem akart lenni bűn nélkül“ Ah tehát akarjunk most mindjárt lenni bűn nélkül; ha akarunk lenni örök büntetés nélkül: ha nem akarunk maradni örökkétartó jó nélkül ! ítéljük meg tehát mi magunkat, úgy; a’ mint kell, és tőllünk kitelhet: hogy az Ur J. Krisz- tustúl; a’ szemrehányó lelkiisméretlel, a’ kárhoztató szententzia hozásnak általa, a’kénköves tűznek tavába, örök büntetésre ne ítéltessünk! Éljünk most úgyj a1 mint, az utolsó ítéletkor, kí- ir. Kötet. - () -