Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

Confir. II ae. P. §. 1. Az embernek lelke, szíve, az ő testének a’ kincse; mert így széli a’ J. K. felőle : Mát. Xll. 34. 35. ,,a’ száj a’ szívnek bővségébűl széli. A’ jó ember, a’ jó kincsből , jókat hoz elő: és a’gonosz ember, a’gonosz kincsből, gonoszokat hoz elő.“ Tehát a* 'lélek a’ jóemberben, jó kincs, az örök örömnek, boldogságnak a’kincse: a’ gonosz emberben pedig a’ lélek, gonosz kincs, az örök haragnak, és boldogtalanságnak a’ kincse. Csak nem ollyan is ez a’ lélek az emberi testben , a’ miilyen az Isten e’világban. Ha az Isten tartja, mozgatja, kormányozza e’ nagyvilágot: tartja, mozgatja kormányozza a’ lélek is a’ testet. Ila az Isten törvényt szab, az ő értelme, s akaratja által, a’ világnak: szab a’ lélek is, az ő esze, és lelkiismérete által, a’testnek, ’s magának is. Ha az Isten megítéli jónak, vagy rosz- nak e’ világot, ’s ennek cselekedetit: megítéli a’ lélek is jónak, vagy gonosznak, a’maga , és a test’ cselekedetit. Ezek az emberi, lélek és testbéli cselekedetek immár, mind eggvig, az emberi emlékezetbe, meg a’ lelkiisméretbe, mint valami könyvekbe, úgy irattatnak bé. Ugyan ezek a’cselekedetek még az Isten’ emlékezetűje, vagy inkább mindentudóságába is béírattatnak. Most még , a’ míg e’ halandó életben élünk , az Istennek mindentudó könyvébe nem tekinthetünk: még más emberek’ lelkiisméretibe se nézhetünk. Nézhetünk bezzeg a’ magunkéba. Mivel pedig abba, vagy ritkán, vagy nem igazán nézünk: azért még ebben is sokat nem látunk, a’ mit még is kellenek látnunk. De eljő a’ nap, az óra, a’ szempillantat, az ítélő J. Krisztusnak eljövetelével jő el, a’ mikor látván meglátjuk mindnyájan, hogy ezek, az elébb említett könyvek