Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

rak bal oldalára állíttassanak. Ügv állítassanak pedig; bogy, midőn a’jók örülnek , örvendenek: akkor ok féljenek, rettegjenek. Úgy; bogy, midőn azok kívánva kívánnak a’ Krisztusra tekinteni, és viszont a’ Krisztusiul fognak kegyesen megtekintetni: akkor a’ gonoszok, a’ nagy szégyennek, ’s félelemnek miatta, még a’ Krisztusra sem mernek, többször egyszernél, tekinteni; minekutánna a’ Krisztus, haragos szemekkel megtekintette, és tekintésével, mint a’ sebes nyil, átverte dobogó szívókét. E’ lessz bezzeg a’ rettenetes, és még a’ rettenetesnél is lészen rettenetesebb. Elrettenvén, kétségbeesvén, óh, melly iszonyú ordítást fognak ők majd végbe vi nni, mondván a’ hegyeknek, és kőszikláknak; „essetek reánk! és rejtsetek el minket, a' királyi székben ülőnek orczája előtt, és a’ báránynak haragja előtt; mert eljött az Ő harag- jóknak nagy napja, és ki állhatja meg? Jel. VI. 16.17. Fogják mondani: óh átkozott ég, melynek adott áldásit nem becsültük: adandó javait pedig, vagy nem kerestük; vagy nem is hittük! Oh átkozott föld , melynek javaiba olly veszettül beléjek szerettünk, bogy azok’ áldandó adójáról még el is felejtkeztünk: néki, a’szeretet helyett, gyülőlséggel feleltünk! Óh átkozott test, mellynek szabad kényére, vásott kedvére éltünk: de a’ léleknek sem oktató eszi re , sem integető lelkiisméretére, se pedig Istentűi való hitére nem figyelmeztünk! Te néked, óh átkozott test! kellett volna lenned, a’ lélek’ szófogadó szolgájának: és ime, tégedet tettünk a’ lélek parancsoló Urának ! Mit nyertünk veled ? Ihon te magadat is, a’ te Uradat is, elvesztetted; a’ szerencsétlenséget, mind kettőtöknek, örökre megszerzetted ! De errüi többet szóltok d 2. r.