Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
70 lelketlen teremtések fohászkodnak, és várakoznak a* jobb állapotra, hanem mi is, úgymond tovább sz. Pál. Rám. Vili. 23. mi magunk is , kik a’ lélek’ zsengéjét, az első időkben; de most az utóbbiakban, annak talán az utolját, vettük, mi is fohászkodunk magunkban , az Isten’ fogadott fiúságát várván, a’ mi testünknek válí.sá- gát.“ Fohászkodunk bizony; mert azt fogadta Isién; hogy, a’ kiket őfijainak fogad most a’ lélekben , azoknak testüket is majdan megváltja. Megváltja úgy; hogy azokat halottaibúl feltámasztja; a’boldog lélekkel ismét, örökre, ösz- vekapcsolja , még dicsőségre meg is változtatja. Miilyen dicsőségre? Tudniillik; testeinket szen- vedhetetlenekké, és halhatatlanokká, mint ő maga az Isten: serény gyorsakká, mint a’ nyíl, s gondolat: átláthatókká, mint a’ tiszta kristály; minden keményen áthatókká, mint a’ lélek: de még fénylőkké is, mint a’ nap, változtatja a’ mi testeinket 1 Kór. XV. 43 44. Mát. XIII. 43 Mit cselekeszik tehát a’ királyi székben ülő; hogy ebéli ígéretnek tegyen elegei? Megmondja sz. Pál. 1 Thes. IV. l-r>. 1 Kór. XV. 52. Ihon „ő maga az Ur parancsolattal, az Arkangyalnak szavával, és az Istennek trombitájával leszál az égbűi.“ Ekkor, „egy pontban, egy szempillantatban, az utolsó trombitára; mert — a’ világ négy szegletin — szóll a’ trombita“ ezen szókkal harsogván, keljetek fel holtak: jertek az ítéletre! — „és arra, legottan a’ holtak feltámadnak rothadallanok ugyan mindnyájan : de mi; kik jók lészünk, úgy, a’ mint fellyebb mondám, elváltozunk.“' Oh, csuda változás! de igazságosan leendő elváltozás' Mert igazság az; hogy valamint a’ testek, a’ még útazó léleknek segítő társai voltának a’jóban, és »’gonoszban:
