Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

02

elrágja őket. És uralkodnak rajtok az igazak jó reggel: és az ő dicsőségektől való segítségek elfogy a’ pokolban.“ ’Sóit. XLV1II. 15. De bezzeg , akkor jo meg a’vallásttartó lelkeknek az Ő erejek! Egyszerre dicsérik is az Istent; meg is ítélik az istenteleneket, meg! Ám, „az Istennek magasztalásí az ő torkokban: és két élű kardok az ő kezűkben.“ Mi végre pedig? Tudniillik; „hogy boszszútálljanak a’ vallástalan nemzetségeken, és megfedjék a’ reá jók hajdan agyarkodó népeket.“ Nem csak ezeket, az alávaló embereket, nem: hanem „hogy azok’ királyit is, kik a’ hitetlenségre példát, ösztönt, vagy okot adtak; még az igazán hívőkre, a’ hit szerént élőkre üldözést is bocsátottak, illy királyaikat békókba verjék, és a’ nemessit vas bilincsekbe, a’midőn megkötöztetvén kezeik, ’s lábaik, vettetnek majd a’ külső setétségre“, Mát. XXII. 13. a’ hol lészen sírás, és fogak’ csikorgatása. Ekkor bezzeg, ekkor meglesz a’ J. K. relígyiójának örök győze- delme, még azokban a’ szentekben is, kik azt a’ relígyiót, az ő homályos állapotában, híven megtartották, és még akkor is azt gyakorolják : de már világos állapotban mind örökre gyakorolják, azért is; „hogy a’ megírt, Istentől végeztetett, felbonthatatlan ítéletet tegyék ő felölök, a’ vallástalanok felől. Dicsősége ez minden ő szentéinek. Alleluja! 'Sóit. CXL1X. 5—9. Ah! vajha légyen minékünk is ez , valaha ez a’ dicsőségünk ! Lészen: ha dicsérjük most az Urat, a’ J. Krisztust, az A. és F. és Sz. L. N. Amen.