Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

58

is, Jeru’sálemet: azért szerelmest: mert abban mutatta meg az Isten fija, a’ Náz. J. K. az ö legnagyobb szeretetét az egész emberi, bár há- ládatlan, nemzethez. Megmutatta: a’ midőn a’ kenyér’, ’s bor’ szín alatt is láthatatlanul ; a’ keresztfán is, láthatóképpen ő maga magát érette , az Istennek megáldozta; és hogy az első módon, világ’ végezetig, áldoztatna, még azt meg is parancsolta. Luk. XXLL 10. XIX. 20. 30. XXIII. 33. 1 Kór. XI. 24—26. Óh, valóban nagy, és soha eléggé meg sem hálálható szeretet. De, óh nagy háládatlansága is, az u- 1 ólsó Jeru'sálemi királynak, az Antikrisztusnak, és az ő embereinek! Hát, így kell néktek, e’ nagy szereletért hálát adnátok; hogy még gyűlöljétek is a’ Náz. J Krisztust; hogy még üldözzétek is az ő híveit; hogy még a’ békesség’ látása nevű várost is, Jeru’sálemet, a’legnagyobb, és legigazságtalanabb hadakozásnak közép-pontjává tegyétek ?? ? Nem féltek-é az Istentűi? Mi ér még utói benneteket? Ah, nem egyéb; hanem az égnek, melly már istentelenkedésleket tovább nem nézheti, az égnek tüzes, kénköves, ménköves haragja, ez ér utói benneteket, ez! Es íme már is Isteniül, mennybűi, tűz szállá alá, es inegemeszté őket! Olly tűz, melly elöljáró postája lenne az örök tűznek, a’ melly ő magában is megemészthetetlen: de még okét sem emésztheti meg soha. Oh iszonyúság! Óh iszonyú boldogtalanság! De bezzeg igazság is, igaz jutalom is, hogy a’ kik a’ jókat elvesztették: ők magok veszszenek el roszszúl, gonoszul, irgalmatlanul !

§• 4. Ha már így vesznek el a’ rósz alattvalók: ne veszszenek-é cl a’ gonosz elöljárók ? Tudniillik, a’Lutziper, fő ördög, a’ ki voll minv