Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

5

Jolla, a' mennyei szentektől, és sz. Angyaloktól hallotta, a’ midón mondja: ezek után, a’ ßabylonnak megrontási után, hallék mennybűi, mint sok seregek’ szavát, mondván: alleluja ' Oh mi nagy örömmel, és mennyivel nagyobb örvendezéssel hallotta sz. János ezt az alleluját, mint sem mi azt halljuk, vagy mondjuk! Nagyobbal bizony, annyiban is; hogy ő igen jól értette, és szívére is vette, a’ mit tészen ez a’ ’Sidó szó, aleluja. Mit tészen pedig? Annyit tészen magyarul, mintha mondanám: dicsérjétek az Urat!

§. 2. Mellyik urat? Miilyen urat, és miképpen dicsérjétek? Tudniillik, a’ Náz. Jézus Krisztust, a’ ki, az ő szűz, szent, még éppen Isteni vérének árrán, megszerzetté ő magának az Isten’ anyaszentegyházát. Cselek. XX. 28. Megszerzetté úgy: hogy halála által, meggyőzvén az ördögöt, meggyőzné egyetembe a’ halált is, meggyőzné a’ poklot is: és már győzedelmesen kiáltaná: O'se. XIII. 14. ,,a’ halálnak, (a’ testi halálnak) kezéből megszabadítom őket: a’ halálból, (a’ lelki halálból) megváltom őket: halálod lészek óh halál! te harapásod lészen pokol! a És íme, ez ám ma a’csudálandó nagy dolog! Ez az imádandó nagy jótétemény! Ez a’ dicséretnek valamint érdemes oka ; úgy felséges tárgya, és bőséges matériája, ez: dicsérjétek az lírát! Azt az Urat, a’ ki benneteket, az ördög rabjaiból, tett Isten’ fijaivá, az örök halál’ (íjaiból, telt a’ dicső élet birtokosivá, még a’ pokol’ birtokosiból is tett benneteket, a mennyország’ polgárivá, úgy vagyon, ezt az Urat, sőL Uratokat dicsérjétek! Dicsérjétek pedig annyival is inkább; mivel ölet még a meny- nyeiek ís dicsérik; nektek példaadásól dicsérik;