Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
19 vendégségre hívattatni, először a’kegyelem, éá hit által; másodszor, a’ hitben , és a’ kegyelemben való megmaradás által hívaltatni: óh, mi nagy boldogság! Minden kigondolható; de még a’ ki gondolhatatlan nagynál is, óh mennyivel nagyobb boldogság ' A' bizony; mert az Isten ebben a’ bizonyság. É's monda nékem az Angi^1 > így szóll sz. János, ezek az Isten’ igéi, igazak. Mintha mondaná az Angyal; ezek az igék: boldogok, a’kik a’ bárány’ mennyegzőjé- nek vacsorájára hívaltattak, ezek nem az én igéim: hanem maga az Istené. Es noha csudál- latos nagy dolgokat ígérnek : mindazonáltal igazak ; úgy vannak; és felölök még kételkedni sem szabadj nem is lehet okosan, mert ám annak szavai, a’ki csupádon csupa igazság. Epilog. §. 1. Lássátok keresztények, lássátok: miért, ’s miképpen kell ma vigadnátok; víg alleluját mondanátok ; még egymásnak is kívánnátok! Szívbűi kell mondanátok: szív szelént kell kívánnátok; mert a’ mennyeik is szívbéli örömmel, naég pedig négy ízben: de nem is nagy titok , és titkos ok nélkül , kiáltották : allelitja , alleiuja : alleluja, alléi úja! Kiáltották ők ezt az élő, igaz istennek , a’ ki egy állatjában, természetében: de három személlyében. Kiáltottak ők ezt az al Jel úját, a’ J. Krisztusnak, a’ kinek négy, királyi, és bírói, papi, és prófétai hívatalja volt, ’s vagyon még most is, Isten-ember létében. Kiáltsátok tehát, négyszer ti is az alleluját, nemcsak az elébb előadott okokra nézve, hanem még a’ ma hallott prédikációra nézve is, négjszer kiáltsátok! Ihon, a’ vallásbéli , nagy kurva, Babylon, erről a’ világról eiűzettetett, ítéltetvén nagy bűnösnek, alleluja! ítéltetvén nagyon büntetendőnek , alleluja! Ihon, 2*
