Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
17 helfest az észnek tévelygésből, a' szívnek vétkességitűi , a’ testnek legkissebb fertelmességilűl inegtiszlíttalik; és luilömbféle jóságokkal feléke- síttetik a’ kér. kalii. Anyaszentegyház : legoltan eljő , ’s megérkezett a’ mennyei mennyegzőnek az ideje. Hogy pedig ekképpen el is készítené o magát: micsoda jegy-ruha adatott ő néki előre ? És adatott néki, úgymond sz. János, hogy fényes és fehér bíborba öltözzék. Micsoda ez a’ bibor ? Talán finom lenbűi, finomul font, és szőtt, hó fehérségű, és tündöklésű gyolcs? E’csak példázatja annak a’mennyegzői ruhának 5 de több annál« Több; mert a’ bíbor itten annyit tészen , mint a szenteknek megigazúlása. Olly megigazúlása ; hogy a’ test minden kívánságival, az okos léleknek; az okos lélek, minden indúlalival, a’ hívő észnek; a’ hívő ész, a’ hitelt megkívánó istennek , tökélleles engedelmességgel alája vettessék. Olly megigazúlása a’szenteknek, ez a’ mennyei bíbor, melly az emberi léleknek a’ J, Krisztushoz való tökélleles hasonlítása, az isteni szeretetnek, a’ szentekre való tellyes kiforrása; és viszont a’ szentek szeretelinek, az istenhez való nagy forrósága, ez a’mennyei, szép, drága mennyegző ruha, ez! §. 4 Oh, ha minékünk is illyen adatnék valaha, óh ha! be boldogok voltiánk! Boldogok bizony; mert még az Angyal is; sőt, az Angyal által, ő maga az Isten is, már előre mondja boldogoknak az ollyanokat. És mondja nékem az Angyal, ki eleitűi fogva én velem, ’s mellettem vala, írd meg János Apostol; hogy még a’ késő, kér. maradék is olvashassa: olvasván, ő magát a’ jó reménységgel biztathassa: biztatván, az istentelenekkel való bajlódásban, erősségre, és állandóságra; ő magát bálorílhas- 1F. Kötet. 2 a
