Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

15

ennek a seregnek, mint sok vizek szavát; mely felettébb hangzik , és elhat a’ jó szívekre. Olly szavát, mint a nagy mennydörgéseknek szavát, melly csattogással esik, és megrettentheti a’legkeményebb szíveket. Ilyen nagy szóval; de a’ szónál nagyobb vígassággal; még a’ vígasságnál is nagyobb ajtatossággal feleiének ők a’ dicséretet mondandó invitálásra, mondván már negyedszer, alleluja! Dicsérjétek az Urat, óh jó földiek! óh igaz mennyeiek ! az egen , és a’ földön mindenek! Dicsérjétek azért; mert uralkodott a’ mi mindenható Urunk , Istenünk, t. i. a’

J. Krisztusunk! Uralkodott, azaz, már országol békével, már királykodik dicsőséggel, már a’lelkek’királyának bizonyítja ő magát: a’ midőn a’ vallástalan nagy Babylont felforgatta; a’ hamis vallást a’ földről kiirtotta; a’ hamis vallásban megmaradókat még a’ pokolra is hányta. Ebbűi tetszik ki mindenhatósága; kifénylik fÖ urasága; következik Istenségének igaz volta: a’ mint azt biszik felőle az igaz hitű, Kathólikus keresztények. Már ezentúl nem uralkodik többé a’ bűn: hanem uralkodik a’ virtus. Már ezentúl csak a’ jóknak adja ő kegyelmét, mellyel az előtt még a’ kárbozúlandókat is megkínálta. Már ezentúl csendes, békés, örvendetes leénd mind örökké a’ jóknak állapotja, és ezt senki a’ gonoszok köz- zűí meg nem háborítja. Ennek a’nagy győzede- lemnek örüljünk tehát, mi választottak, eszes ö- römmel! Ezen a’ boldog szerencsén örvendezzünk, mi boldogok , szíves örvendezéssel! Ezért a’ hallatlan nagy jótéteményért adjunk mi menyasz- szonyok-, dicsőséget, tiszta jó isméretibűl származó dicséretet adjunk ö néki, ennek a’ leikeink vőlegényének! Mert eljött a' bárány meny-