Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204

106

emberek közzűl e’ földön nem látott: de nem is láthat“ 1 Tim. KI.\§. ez láttatik mega’ mennyei Jeruzsálemben, Sionban, és pedig, az Isten fényessége lévén benne, csak ennélfogva láttat— batik is meg! E’ már a’ fényesség: mellyhez képest, semmi a’csillagoknak, a’ napnak fényessége. Oily különös, jeles, és csudálatos fényesség ez, melly egyedül csak az istent Ő magát, az Isten’ dicsőségének nagy voltát, az ő dicsőséges paradicsomát illeti: de azt még'is az ő szentéivel kegyelmesen közli. Közli; mert így szóll felőlié sz. Pál, ki a’ harmadik égbe is ragadtatott: 2 Kór. III. 18. „mi pedig mindnyájan, felfödözött orczával, az Ur dicsőségét, mint tükörben, nézvén, azon ábrázatra elváltoztatunk, fényességbűi fényességre, úgy mint az Ur leikéiül.“ Ah öröm ! sőt örömöknek öröme, ha jól meggondoljuk, elváltozni Isteni fényességre.

§. 3. Öröm bizony; mert annak, a’ sz. Lélek által, a’ mennybül alászállott sz. városnak, világossága, hasonló a drága kőhöz, mint a Jáspiskőhöz, melly olly világos, mint a! kristály. A’ drága , sőt legdrágább kövek ; mert ritka , fényes, és egyszersmind orvosló kövek, ollyanok e’ földön, mint a’ tündöklő csillagok az egenj és jelentik a’ megbecsülhetetlen becsit az Istennek. Ez az Isten immár , ennek a’ szent városnak közepin , az ő királyi székét felemelte, a’ Jeggyönyörüebben zőldellő, ’s tündöklő Jaspis kőbűi: nem akarmellyikbűl; hanem a’ melly °Hy átlátható, mint a’ kristály, és a’ miilyen •* test-szint mutató, Sárdius drága kő. Jel. 1K. 3. Ennek fényessége, mintegy testet formált, a királyi széknek körülötte, és kibocsátotta a’ fényes világosságot a' szentekre. Kibocsátotta,