Thezárovich Gábor: Titkos látású homíliák, Sz. János apostol Jelenésének XIX-XXII-ik részeire… (Debreczen, 1843) - 90.204
1! ugyan helyesen tartják : szerettessenek az emberek: vesztessenek el a’ tévelygések! De, a’hamis vallásúak megfordítják, és nyakunkba fordítják, ezt a’ mondást, és mondják: szerettessenek a’té- velygések: vesztessenek el az igaz hitű emberek! Vesztessenek el, vagy alattomos fortélyjal, ha rámehetünk: vagy, ha így nem lehetne, nyilvános erőszakkal vesztessenek el ! Türedelem-é ez immár? A’ bizony: de nem a’ J. Krisztus Ilire- delme, ki még az ellenségeinket is parancsolja szeretni: hanem olly tíiredelem , mellyrül, meg a’ pokolban is, így panaszosodnak a’ vallástalanok. Bölcsess. V. 6. 7. 14. „Tehát eltévelyed- tünk az igazság ii tárul, és az igazság’ világossága nem fénylett nékiink , és az értelem’ napja fel nem támadott nékünk. Elfáradtunk a’ hamisságnak es veszedelemnek után, és nehéz utakat jár— lünk tudniillik v. 1. a’ midőn az igazakat nyo- inorgattuk, es az ő munkájokat elvettük — az Ur utál pedig nem tudtuk.“ Az illy türedelem immár, melly a’gonosztételben, és tétellel vagyon , az illyen megérdemli Istennél a’ pokol’ tüzinek türedelmit. Megérdemli, mert a’ raeny- nyeiek, még az illy büntetésre is, az Istent dicsei ik, es ismét mondának’, alleluja. Dicsérjétek az/ Urat, a J. Krisztust, ki a’ vallásbéli kurvát mar továbbél nem tűrhetvén, őtet a’ pokol’győt- 1 elminek türedelmire hányta: és annak füsti fel- megyeri' örökkön örökké! Felmégyen ; mert a’ vallásheli kurvának, az örök tűzben leéndő kárhozatja, az isteni igazságnak örökös áldozatja, mellynek füstje fel szokott menni az ég felé. Ó!ly aldozatj-a, mellyre mind szüntelen megemlékeznek, örömmel eltelnek, és Istennek dicséretet énekelnek minden mennyei Szentek , a’ szent jVJenyeiek.
