Ismeretlen szerző: Liturgia, vagy a közönséges isteni-tiszteletnek és az arra tartozó némelly szent rendtartásoknak és foglalatosságoknak módja és formája (Sárospatak, 1814) - 90.200

( 6i ) IVIaradjon áldásban óh könyörülő Isten! mi, hogy ö az ö idvességes tud ___ ^ tál lenne nékiek ama’ menyből alá szállotti Kenyér, melly által tápláltassanak az Örök életre, és hogy valaki hinne Ö benne, be­venne' e's követne' az ö tudományát, eine veszne, hanem örök e'lete lenne. Melly- nek emlékeztető e's megerősítő bizonysá­gául felállítottad, e's világ’ végezetéig fel is fogod tartani a’ te új Testamentomi Há­zadban a’Sákramentoini Kenyeret. Ugyan ennek a’Jézusnak nevében esedezünk Is­teni szent Felségednek; tegyed mi közöt­tünk e’ Kenyeret a’ te szent Fijad’ éret­tünk megtörettetett testének olly hathatós jegyévé, petsétjévé, zálogává, hogy a’ mi­kor ebből eszünk, emelkedjék-fel a’ mi lelkünk te hozzád, és szüntelen azon id­vességes igazságok körül foglalatoskodjon, suellyek a’léleknek valóságos eledelei, Am." mind örökké a te szent Neved, ki a’ te eggyetlen-eggy Fijadat a Jézust rendel­ted a’ te választott híveidnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom