Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
Virág-Vasárnap. (Elmélkedés.) 5g ha a’ mái Keresztényekről is azt lehetne mondani, a’ mi itt az Evángyélium- ban a’ Tanitványokról mondatik: Úgy tselekede'nek, úgy mond a mint JESUS nekik parantsolta. így kellene valóban ennek lenni: kellene hogy minden Tanitványi, minden Hívei az Ő kegyes Uroknak engedelmeskednének, és pedig sietve , és szoroson. Hiszem az ő paran- tsolati lehetősök, ’s meg tétethetek; nyilvánosok ’s könnyen érthetők; Oh bár fel buzdulna szívünk, hogy minden rendbéliek így szóllhatnánk: Ezutánn tehát Ellenségimet nem tsak nem akarom gyűlölni, hanem szeretni is, néki nem tsak roszszat nem tselekedni, hanem a’ rosz- szért jóval fizetni. Nem mondom ezutánn: hiszem tsak tsekélységet véttem el, ’s azt is egygy gazdagtól, a’ kinek sokszoc egyébben szolgálok , és semmi jutalmat nem kapok. Nem! Nem mondom ezt I az Isten parantsolattyát szoroson akarom tartani: e’ parantsollya ne lopj ; tsele- kedetimet tehát nem szinittem, nem szé- pittem, nem mentegetem : mert a’ bűn szépittése tsak lelki üsméretemet vakit- tya meg, ’s a’ bűn még is káromra bűnnek marad. De a’ Megváltó nem tsak a’ gyónást, hanem az igaz szivbéli töredel- mességet, ’s az erős fel tételt, és igyekezetei is parantsolta a’ meg jobbulásra, ’s elégtételre; úgy akarok tehát tselekedni a’ mintő parantsolta; nem akarok többé szünetlen vétkezni, nem akarok az