Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Virág-Vasárnap. (A’ Mise.

40

a’ Kehelybe . azonban meg áldgya a’ vizet mondván)

Isten ! ki az emberi természetet alkotván, azt tsudálatos méltóságra fel emelted, és tsudálatosabb módra meg ujjittottad ; adgyad nekünk e’ víznek, és bornak titka által annak Isteni érdemébe részesülnünk, ki a’ mű gyarlóságunkba Öltözködni f mél- tóztatott a’ Te Sz. Fijad mü Urunk JESUS Krisztus , ki Te veled és a’ Sz. Lélekkel egygyetemben él és uralkodik örökkön örökké. Amen.

(Itt a’ Pap a’ vízzel elegyittett bort az Istennek bé mútattya, mondván)

Fel ajállyuk Te néked Úr Isten az üdvességnek pohárát, kérvén a’ Te irgalmas- ságodot: bogy Isteni Felségednek színe elejébe minnyájunknak , és az egész világnak üdvességéért kedves illatozással fel hasson. Amen.

(Fejét mellyen meg hajtván így folytattya

szavait)

A’ mü alázatos szívünkre, és meg törődött lelkünkre tekénts kegyesen Ur Isten ! hogy ezen mái Áldozatunk Szent Színed előtt kedves, és kellemetes légyen.

(Itt Keresztet vetvén az Áldozatra mondgya) Jöjj el Meg szentelő^ Mindenható Úristen ! és áld meg ezen Áldozatot, mellyet mü a’ Te Szent Nevednek dítsuségére fel szentelünk.

(Most az óltár bal részén kezét meg mosván, ezt mondgya a’ JŐ Zsoltárból)

Meg mosom kezeimet az ártatlanok között: és körül járom Uram! a’ Te óltárodot.