Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
440 Kereszt-Úttya (14. Státiókra Énekben.) Bízom is, ’s meg térek: újjra fogadom! Gonosz indúlatim’: mind meg tagadom ! Az elmúltért bűnös: mejem’ verem, ’S így, hiszem, kegyelmed’: meg is nyerem! Ah! de azt se engedd: hogy vakmerőül Szent Véredbe bízván: még több teréül Vétkezzem, ’s kit fel vől : irgalmadból, Azt így méltán ki zárd: hajlékodból. Sőt add, egykor lelkem’: így bíztathassad: A’ meg tért latorral: nékem mondhassad: Ma P ar adits ómban: Velem leszel, ’6’ Vérem" érdemébe: ott részt vészel! XIII. S TÁT IÓ. JESUS’ Szent Teste a’ Keresztről le vétetik. V« Imádunk Tégedet 's a' t. FOHÁSZKODÁS. Ah hervadva látom: immár Testedet! Körűi állya Anyád: kén-Keresztedet Többi Híveiddel: ’s el nem hadgyák ! f Míg már nyugodalmad': meg nem adgyák! Árimati Jó'sef; Nikodemussal Oda siet azért: Tanítvány jussal Te hív Jánosoddal: Keresztedhez, 'S lajtorján járulnak: Szent Testedhez. Szeg-köteleidtől: sírva óldoznak, Kén-fád’ trónussából: főidre le hoznak; Hogy így már Híveid: Sebeidet, Tsókolhassák meg hűlt: Tetemidet! Oh Magdolna zokogsz: Lábi Sebein! Hív János keseregsz: el hunyt Szemein! Árimati mosod: Vér Ortzáját l Nikodém áztatod: áldott Száját !
