Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Kereszt-Úttya (14. St át lókra Énekben.) 451

Mert a’ szeret buzgón: ki Te éretted Készt szenved, mint érte: kenőd’szenvedted! Óh hát kegyes Atyám ! itt erősitts Erre, hogy túli egykor: méltán ősitts !

VI. S TÁT I Ó.

JESUSt Szent Veronika meg törli.

y. Imádunk Tégedet Js a’ t,

FOHÁSZKODÁS.

Áldott Vérónika: áldott Te Lelked í Mert mit Cirén utált: önként mivelted; Egy idegen rabhoz; kéipoyaiban Sz^ads$t és meg törlöd: fájdalomban. Magtjpfna kenetet: öntött Fejére:

De Te írt borittál: kenős Sebére;

Kit most minden terhelt: enyhittétted l Kit most minden utált: Azt szeretted! De Ki pohár vízért: jutalmat Ígért,

A' mind kettőtöknek: híven adott bért: Magdolna örök hírt: írva nyere;

De Képe lön téttéd’: Ős Tzimere,

Ezzel O magának: Téged' el jedze,

Míg ditsősségével: Túli fel övedze,

Vajha egykor béred’: méltó lennék Bár tsak nézni, így is: bŐ just vennék! Óh kegyes JESUSom! Te hagyományod: Hogy, ki híven szeret: a' Tanítványod;

A’ jele hogy vagyunk: Atyád’ Képe, Általad meg váltott: igaz Népe.

Erösittsd hát szívem’: a’ szeretetre,

’S minden abból follyó: tselekedetre:

Érted éltemtől is: készt meg-válni,

S Felebarátimnak: készt szolgálni.

Add: Vérónikával: főképp’ segéltsek

28