Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
428 Kereszt-Uttya (14, StátiókraÉnekben) Most is mindég adod: segedelmed’? ’S noha mást nem kévánsz: tsah .szeresselek, Bűneimmel többé: ne terhellyelek, Az el-múltért légyek: töredelmes, ’S értek Reresztimre: engedelmes ! Még is jóra-való: restség ezeket Mind nehéznek tartya: bár keleseket; Munka nélkül mind itt: ditsősségben, Akarna így lenni: mind az Égben! Óh Atyám! adgy nékem : már buzgóságot! Hogy meg vetvén minden: múlandóságot , Terűre ne nézzek: tsak ’s Te néked ÉHyek, ’s meg hálállyam: Verittéked’! Add, hogy másoknak is: jó példát adgyak; Jó tselekedetben: elő haladgyak; Itt Te veled egygyütt: munkálkodgyam ’S egykor Nálad méltán: túli nyúgodgyamj IV. S TÁTIÓ. JESUS Szent Annyával találkozik. Slf, Imádunk Tégedet 's a' t. FOHÁSZKODÁS. Áh melly nagy fájdalom/ ’s melly kén borittá Itt el Lelked’, midőn: Neved' szól 1 ittá Egy keserves Anya: Kinek Lelke Örömét eddig tsak; Benned lelte ! A’ ki most tövises: koronád’ láttya, A’ kinek Szent Színed': Ábrázolattya Majd nem (ismerhető: mert vér fedi ! Undok pök, dagadás: Színed’ védi ! A’ ki Te ruhádon: tsak sárt, és vért lát, Válladon egy súllyos: gyászos Keresztfát ! ’S bár nem láttya ostor: Sebeidet, Áh, de láttya sok Vér: tseppeidet ! Láttya, irigyeid: melly dühösséggel
