Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
4i8 Kereszt-Úttya (A’ Mise alatti) Vobiscum/ azután: Ite missa est\ Mennyetek Vége az Áldozatnak; vagy némelykor: Benedicamus Domino: Aldgyuk az Urat! Halotti Misekor pedig: Requiescant in pace : Nyúgodgyanak békességben.) FOHÁSZKODÁS. Itt Szent Békesség’ Áldását, Feltekéntvén az Égre ! Híveidre hinted, ’s töllök így elbúcsuzál végre! Dicső Egedbe indulál , ’S már a’ felhő elfede, Testi szemmel Téged’ látni így tovább nem engede ! Oh de lelki szemeinknek Az Oltáron maradál ! ’S nem csak látni, sőt venni is Nekünk hatalmat adál ! Ah engedd hát! hogy Tégedet Itt méltán tisztellyelek ! 'S hogy egykor túli láthassalak : °y akron hozzám vegyelek ! 35.) EMLÉKEZET. JÉSUS a’ Szent Lelket elküldi. (yl’ Pap kifordulván Áldást ád.) FOHÁSZKODÁS. fÓh áldgyon meg minnyájunkot Az Atya ki teremtett! Oh áldgyon meg az Ő Fija, Ki érettünk szenvedett ! Oh áldgyon meg a’ Szent Lélek, Ki e’ Hitre vezetett! E’ Háromság! önn Nevében Ki megkereszteltetett!
