Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125
414 Kereszt-áttya (A’ Mise alatti) (A’ Pap mejét vervén 5-jzor mondgya: Agnus Dei! Isten - Báránnyá, ki elv és zed e' Világ’ bűneit! Irgalmazz nékünk is,) FOHÁZKODÁS. Óh Isennek Szent Báránnyá ! Hí értűnk megöletél ; Bűneinkért áldoztatál, ’S Atyáddal békéltetél ! Ah ! a’ Századossal egygyűtt , Felséged’ megűsmerem ! Vétkeztem nyílván megvallom, ’S nyílván mejemet verem ! De egygyűtt bízom értem nyílt Szent óldalad’ Sebébe, Hogy a' kit Te így szerettél, Azt nem hagyod vesztébe ! Mert akartva nem sértelek, ’S ha meggyőz gyarlóságom, Igaz töredelmes szívnek Oh e’ Seb leszsz váltságom! <29.) EMLÉKEZET. JÉSUS’Szent Teste a’ Keresztről levétetvén, Szent Annyának Ölébe tét/tik, újj gyólts- ba takarva, újj Koporsóba temettetik. (A’ Pap félig ki fordulván, ’s mejét vervén, 5-szór mondgya : Domine non sum dignus ; Uram nem vagyok méltó, 's azutánn Komunikál.) FOHÁSZKODÁS. Óh Uram! nem vagyok méltó, Hogy magamhoz vegyelek! De bűnös mejemet verem, ’S Irgalmadba reméllek ! óh tsak szóval mond! 's megtisztul Bűnös lelkem vétkétől
