Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

20

Virág-Vasárnap. (Processio.)

de kettőt a Tanitvánnyi közül mondván.' mennyetek a Kastélyba melly ellenetekben vagyon , és meg talállyátok a szamárnak meg kötött vemhét, a’ mellyen még semmi ember nem ült: óldgyátok meg, és hozzátok nékem. Ha valaki titeket kérdez , mondgyátok: szüksége van erre az Urnák. Meg oldván JESU Shoz hozzák azt; és tévék arra az ö ruhájo- hot, 's ó reája lile : — mások ki terjesztek ruhájokot az útba; mások fa ágakot szárának el : és a’ kik követik vala , ki- álták ; Hosánna , áldott a' ki jó az Ur Hevében : áldott a' mii Atyánknak Dávidnak országa : Hosánna a’ magosságban , Könyöriilly rajtunk Dávidnak Fija.

II. Antiph. Ján. 12. Midőn meg hallotta válna a' Nép, hogy JÉSUS Jeruzsálembe jó, Pálma ágakot vevének, és elejébe ménének ; és kiálták a' gyermekek mondván ; Ez a’ ki a' Nép' boldogságára jövendő ; Ez a' mii boldogságunk , és Izraelnek váltsága. Mekkora ez, a' kinek a' Trónusok , és Hatalmasságok' elejébe sietnek. Ne félly Sionnak Leánya; imé cl Te Királlyod el érkezett hozzád, a' szamár vemhén ülvén , a mint írva van Udvezlégy Király világ' alkotója, a' ki jnünköt meg váltani jöttél.

III. Antiph. Ján. 12. Hat nappal a' Husvét ünnepe előtt midőn az Ur Jeruzsálembe jőve, elejébe ménének a' gyermekek, ’s kezekben pálma ágakot tártának, 's fenn szóval kiáltának mondván;