Winklern Johann: A' Szent nagy-hét, vagy is: vezérlés: ezen időt a' kereszténység' lelke szerént eltölteni (Kolosvár, 1831) - 90.125

Nagy-Szereda. (A’ Mise , és Passió.) 101

mádkozik vala, és Ion az O veritféke mint a” főidre follyó vérnek tseppei. És midőn fel kőit volna az imádkozástól , és a’ Ta- nitvánnyihoz jött volna, aluva találá őköt a’ szomorúság miatt, és monda nékik : Mit alusztok ? kelly etek fel imádkozzatok , hogy kés ertetbe ne essetek.

Még O szóliván imé a’ Sereg, és a’ ki Judásnak hivattatik vala, egy a’ tizenkettő közül, előttük mégyen vala; és JÉSUShoz közelgete, hogy meg tsókolná Ötöt. JÉSUS pedig monda néki : Judás tsókkal áru- lod-é el az Ember Fiját'l Látván pedig azok, kik O körűié salának, a’ mi következendő vala, mondának néki; Uram! vágjunk-é e' karddal ? És tsapá egygyik közűllök a' Papi fejedelem* szóigáját és el vágá annak jobb fülét. Felelvén pedig JÉSUS monda : Hadgyátok ebben. És midőn illette volna annak fülét, meg gyógyittá ő- töt. Monda pedig JÉSUS azoknak, kik hozzája jöttek vala, a* Papi Fejedelmeknek, és a’ templom gotidviselőjinek , és a’ véneknek : Mint cgygy latorra úgy jöttetek-e ki kardokkal , és dorongokkal ? holott mindennap veletek voltam a templomban,, nem nyújtottátok ki kezeteket reám: de ez a’ ti órátok , és a' sötétségnek hatalma. Meg fogván pedig Ötöt, a’ Papi fejedelem’ házához vivék. Péter pedig távul követi vala. Tüzet gyújtván pedig a’ pitvar* . közepén , és azok körül ülvén, Péter közöttök vala. Kit midőn látott volna egy Szolgáló, hogy a' világnál ülne, és reá te-