Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

halál sem méjség, sem magosság cl nem sza- kaszthat.

Tapasztaltuk óh Felséges Istep, miis a’ Te mindenható erődet közelebb egy rémitő történetben; megindulta’ Te Jsteni akaratod szerént a’ mi lábaink alatt a’ föld,mintha meg unt vplna bennünket tartani ; megmozdultak a mi lakóhajlékaink , mintha elakartak -Tóina bennünket temetni. «— Megvaljuk - Mennyei Atyánk a’ mi erőtlenségünket-megrémültünk-ennek hallására - tapasztalására ; és ez által vallást tettünk gondolatlanságunkról, tudatlanságunkról és sokféle bűneinkről, mel- lyekkel lelkiesméretünket megmotskoltuk. Vallást tettünk aról, mety gyenge fundamento- mon áljon mibennünk a’ Te atyai Szeretőiednek esraérete, és a’ mi ebben való fijui és leá- nyi bizodalmunk. Óh édes Atyánk! botsásd meg a’ mi e’ béli gyarlóságunkat, botsásd meg sokféle bűneinket, a’ mi Idvezitőnkért, és fogadd el kegyelmesen-a’ mi háláadó áldozatunkat, midőn ezt Tenéked azért bemutatjuk, hogy ezen rémitő történetből reánk semmi tetemes kár nem következett. —

Viszontag - alázatoson könyörgiínk Teneked, vigyázz ezutánis mi felettünk, a’Te mindenható erőd távoztasson el tőlünk, mindenféle pusztitó romlásokat; mindazáltal - óh édes Atyá nk J ne úgy legyen, a' mint mi akarjuk, légyen meg a’Te Szent akaratod; tsak hogy jara kérünk; a’ Te Szent Lelked legyen mindenkor mellettünk, hogy ha bölts tettzésed ezutánis valamely rettentő történeteket botsát reánk, eine fogyjon a* mi hitünk, ha a’ föld megindulis, légyen a* mi Te benned vetett reménységünk mozdulbatatlan. — E’ végre

Fölinduláshor Prdd. után mond. Imdds• 353