Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Oh mitsoda hathatóson felindithatna ennek meggondolása minket, a’ Szent és kegyes életre; tudván, hogy azért jelent meg az Istennek idvezitő kegyelme , hogy ez által ara kö- teleztetnénk , hogy megtagadván a' hitetlenséget, és e’ világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és Szentül éljünk e jelenvaló világban.

De meg kell vallanunk - hogy ennek tudása mellett is igen sok fogyatkozások és hibák voltak mind eddig a’mi tselekedeteinkben ; nem voltak gondolataink , és érzéseink tiszták , nem vóltak tzéljaink , és igyekezeteink igazságosok , kívánságaink hejesek , és mértékletesek. Bizonyára mind ezekben, gyakran semmivel sem voltunk jobbak azoknál, a’ kik sem Tégedet nem esmernek , sem arOl nem tudnak semmit is a’ kit elbotsátottál , a' Jézus Krisztusról.

Oh mely méltatlanokká tettük ez által magunkat a’ Te kegyelmedre és szeretetedre , méltókká pedig a’ megvettetésre , és a* büntetésre. Nem is mernénk óh Szent Isten! Te hozzád közelíteni, Te benned reményjeni, ha nem tudnánk , miképen bántál eleitől fogva, a’ Te tőled elpártolt bűnös emberi nemzettel, hanem tudnánk , hogy Te magad kerested fel a- zokat , a’ kik Tégedet nem kerestek , meglátogattad Szent Fijad által azokat , a’ kik a’ tudatlanság setétségében ültek, könyörültél azokon, a’ kik büntetést érdemlettek.

Könyörgünk óh édes Atyánk! Teneked, terjeszd ki mi reánk is e’ Te kegyelmedet, és megbotsátván sokféle fogyatkozásainkat , és bűneinket, rétzeltess azokhan a’ jókban, mel- lyeknek megszerzésekre született, élt, és szenvedett a’ Te Szent Fijad.

30 Kar át sony i Préd. után mondandó Imáds.