Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Te igazgatásod ellen? megesniertük e’ ezekben a’ Te bölts , tzéljaidat megesniertük e’ hogy ezek által akartál bennünket a’ Te tőled való függésüuk’ megesmerésében megerősíteni, velünk a’ mi erőtlenségünket megéreztetni, bennünk a’ szánakozás indulatját táplálni; vagy pedig önként béhunytuk ezekre szemeinket? Óh édes Atyánk! megvaljuk e’ beli fogyatkozásaikat.

— Nem szűnt meg ezen esztendŐbenis köztünk óh lelkeknek Attya! az Evaíigyéliomriak 4 a’ Te Szent fijad’ Tudományának hirdetése , pré- dikáltattad nékünk az örök életnek Beszédét; de miképen vettük mi ezt ezen eszteridőben is? nyitva volt e szivünk mindenkor ennek bévételére ? megtermettük e’ ennek drága gyü- möltseit; vagy megáltalkodva maradtunk, és követtük - roszsz szokásainkat, fojtattuk illetlen magunk viseletét? óh édes Atyánk! megkell esmernünk ittis — a’ mi éketlenségünket- és gondolatlanságunkat. Erezzük fájdalommal a’ terhet, mellyet ezen esztendŐbenis - a’ mi sok féle bűneinkéi és fogyatkozásinkal válla- inkra tettünk. Ób mitsoda boldogtalanok lettek volna sokan közzülünk, ha ezen esztendőben a’ számadásra a’ Te Ítélő széked’ eleibe állíttattak volna! — irgalmas Atyáhk ! könyörülj mindnyájunkon; a’ Te Szent Fijadért töröld el a’ mi bűneinket, és temesd el azokat az elmúlt esztendő’ napjaival együtt a’-feledé- kenység* tengerébe. Egyszersmind adj nékünk Szent lelket, hogy valamint ezen mindjárt elmúlandó esztendő soha többé viszsza nem kerül; úgy mi végbútsut vegyünk, minden roszsz szökésinktől, és eddig gyakorlott bűneinktől.

— Haldoklik, óh minden Időnek Ura! az ő Esztendő; haljon meg ezzel mi bennünk az ó

78 Észt. utói. Vets. Pi’ed. után mond. Imáds,