Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

IF.

Szűk aratáskorra való Imádság, vagy mikor valami ártalom — a* bóv aratással biztató vetésekben kárt tett.

Felséges Isten ! a* kinek jóságod az Ege- két éri; de a’ ki gyakran megtagadod a’ mi munkáinktól a’ gazdag jutalmat, megengeded hogy reménységünk megtsálódjon , és megkeserítesz bennünket áldásid’ megtagadása által; a’ ki mind azáltal-nem gyönyörködöl a’ mi veszedelmünkben, ismétmegörvendeztettaminket, ruihejt a1 Te bölts tzéljaid kívánják. — Ez a’ Te változhatatlan jóságodban vetett bizo- dalom , indit minket ma a’ Te — méjséges a- lázatossággal való imádásodra — óh minden teremtésidnek gondviselő édes Attya! — Imádjuk azért a’ Te végére mehetetlen böltsessége- det, mely szerént jónak láttad, minket, a’ Te reménylett áldásidnak egy (nagy ) részétől megfosztani, és azokból nékünk ez idő szelént tsak (igen) kitsiny részt adni. — Elpusztította, az idő mostoha járása (a’ Te fel- Íegeidb.&l leszállóit jégeső) a’ mi vetéseinket, és megfosztott a’ Te áldásidtól, mellyeknek betakarását reményiettük. — Óh mely nagy boldogság az, mely szerént tudjuk, hogy ez is nem történetből lett igy , hanem a’Te gondviselésed’ bölts igazgatásából: mert ebből aztis tudjuk, hogy ezis a’ mi javunkra lett. — Ké- rünkis Tégedet, óh édes Atyánk í erősíts meg minket ezen hitben, és tselekedjed, hogy nyugodalmas szívvel alája adjuk magunkat ezen Te szent akaratodnakis; egyszersmind vegyük eszünkbe, a' Te ebben való bölts uélódat, a’

Aratáskorra i red. előtt és után mond. Imáds.59

X