Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

tattatása; úgy hogy valamit ez ád nekünk, mind azt úgy kell néznünk, mint a’ Te ajándékodat; mivel a’ Te bölts és mindenható jóságod állitótta meg, még kezdetben azt a’ jó rendet, mely szerént mind e mái napig meg van a’ magnak az ereje , hogy magát szaporíthatja, valamint a’ földnekis az a’ tehettsége, a’ mely által ez tápláltatik és neveltetik; a’Te mindenható akaratod szerént gyűjtik öszve a’ szelek a* fellegeket, a’ raellyek a’ vetéseket megöntözik, ezek széllesztik azokat ismét elis, hogy a’ napnak elevenítő sugári azokat mele-. githessék és megérlelhessék. — Bizony minden szorgalmatosságunkishaszontalan volna, ha a* Te mindenható erőd és óltalmad öszve nem vólna ezzel köttetve. Oh vajha, mindenkor e- szünkben tartanánk ezt! egyszer'smind elnefe- lejtkeznénk arólis, mely méltatlanok vagyunk mi, ezen Te munkás saeretetedre, úgymint a* kik mind ezekért Teneked gyakran háládat- lansággal fizettünk. — Hálá — örök hála légyen Tenéked , irgalmas Atyánk ! hogy ezen mi méltatlanságunk mellettis , mind eddig meg nem szűntél mi velünk jóltenni; sőt meg- ujjitottad ez idő szerént a1 mi mezeinken is-a’ Te megáldó jóságodat, megkoronáztad mostis a’ mi íártdságos munkáinkat. — Deadj nékünk arais kegyelmet, hogy mindezekért ne tsak ajakaink ditsőitsenek Tégedet; hanem a* mi szivünkis tellyesedjeu meg Te erántad való szeretettel és tisztelettel. Tselekedjed, hogy a* Te jótéteményeid indítsanak bennünket a* Te akaratodnak tselekedésére, hogy minden mi kötelességeinket örömmel tellyesitsük ^ mind addig mig e’ földön élünk jvakkor pedig mikor majd ezt itt hagyjuk —- bémehessük a’

Aratáskorra Préd, előtt es után mond. Imáds. SS