Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

4ftAratáskora Préd. előtt és titánná mond. lm.

Aratáskorra — Prédikátzió előtt —> t>aZó /- mádság.

Szeretettel, és irgalmassággal gazdag Isten, gondviselő édes Atyánk! imé mi Te teremtéseid, eljöttünké’ Te házadba, hogy meglássuk a’ Te ditsősségedet, meghaljuk a’ Te szódat, mellyel szóllaSz, a’ mi tanitatásunkra, jobbitatásunkra , és vigásztaltatásünkra. —— Nagy és hozzáhasonlithatatlan óh Felséges Isten ! a1 Te ditsősséged , mellyet itt, e‘ Te Házadban nekünk megjelentesz, midőn itten azon jó- voltodat hirdetteted minékünk, mellyet Szent Fijadban , az Ő Tudományában, és halálában velünk közlöttél. — De nagy a* Te ditsőssé- gedis , melyben Tégedet ez idő szerént, a' mi mezeinkben, és szántóföldeinkenis megláthatunk; mert láthatjuk itt a’ Te mindenhatóságodat, a' mely parantsolt, és áldások áradtak ki fáradságos munkáinkra; láthatjuk itt, a’ Te böltsességedet a’ mely oly bölts rendeléseket tett, hogy a’ Te áldásid. készen, megérve várják a mi takaró kezeinket; láthatjuk itt a’ Te jóságodat, a mely nem fáradt el mind eddig, a’ mi méltatlanságunk mellettis, mive- lünk jól tenni. — Áldjátok azért óh mi Leikeink ezt a jóltévő mennyei Atyát, magasztaljátok őtet mind örökké. — Oh vajha oly szerentsés lenne ez idő szerént ezen Te ditsős séged’szemlélése; hogy ez, minket felindita- na ara, hogy ha Te magadat mi erántunk mostis ekként megditsőitetted , miis Tégedet a’ mi életünkéi, a’ Te Atyai parantsolatid eránt Való fijui engedelmességünkel ditsőitenénk! —•