Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

Elteli a' mi szivünket - a’ szégyen - óh örökké áldandó Isten ! ha meg gondoljuk azt a’ siralmas állapotot, a’ melyben voltak nagy részént az «raberek , minekelőtte a világnak a- maz igaz világossága őket meg világosította, és elüttök, a’ békességnek, és boldogságnak bizonyos útját felfedezte volna. Nem esmertek és nem tiszteltek azok Tégedet! Az Egek és a’ föld épen úgy hirdették azoknak a’ Te ditsős- ségedet, mint minékünk; a’ Te Fő böltsessé- ged, hatalmad és jóságod épen úgy tündöklőitek a’ Te Felséges munkáidban ő elüttök, mint mi előttünk; de mind ezek előtt bé vólt zárva az ő szívek; nem esmerték meg a’ Te Bépedet a* Te teremtésidben; a’ tiszteletet, mellyel Teneked tartoztak , a’teremtett dolgoknak adták. — az ő balvélekedések — és tévelygések által megvakúlt szemeik eltévesztették az cm béri élet nemes ezé íját , a’Te Szentségedet;— minden gondolataikkal és kívánságaikkal egyedül, a' jelenvaló, és látható dolgokra ügyeltek , azokhoz ragaszkodtak, mindenféle bűnök'árjába bémeriiltek,,, Isten nélkül, vigasztalás és reménység nélkül éltek. — Bizonyára el kellett volna örökre veszni az emberi nemzetnek, ha Te óh mindenható Szeretet! rajta nem könyörültél, — ha Te magad, mindenható erőddel -a’ szabadulásra előtte útat nem nyiíotat- tál vófna. —

Áldott — örökké áldott légy hát -irgalmas A- tya! hogy ezt oly tsudálatos módon megtse- lekedted : és a’ Te Szent Fijadban világosságot gyújtottál a’ sététségben ülőknek , Evangyélio- niot hirdettettél a’ szegényeknek, és szabadulást a’ fogjoknak. Óh Isten ! mely jóltévő világosság, mely örvendetes tudósítás, mely ha*

24 Kcirátsonyi Pred. előtt mondandó Imáds.