Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

az emberek’ számokra még világ’ kezdete előtt elkészítetted a’boldogságot; mert szeretted e- zeket , minekelőtte volnának. — Szerettél minketis-óh édes Atyánk ! mert Te szolgáltat­tad ki mind azokat a’ jókat, mellyekkel éle­tünk tápláltatott ; Te tettél rendelést mind azokról a’ jóltévő Intézetekről , mellyek lel­künk’ életére megkívántainak. —. De mit tse- lekedtünk még is mi, nemtelen Fijaid és leá- nyid! mely háládatlanok voltunk gyakran, Te erántad , jól tévő édes Atyánk eránt! mely sokszor elvetettük szemeink elől a* Te Tör* vényidet, mellyek által akartál minket, a’ Te véled való boldog egyességre eljuttatni! — És midőn mi ily háládatlanok voltunk , akkoris nem szűntél-meg mi velünk jól tenni. Óh hányszor serkengettél minket a’ megtérésre, e- lőnkbe terjesztvén a’ mi bűnös, és büntetésre méltó voltunkat; és pedig gyakran oly liatha- tósonis, hogy keserves bánatra indultak szL veink , keserű könnyekkel siratták szemeink boldogtalan sorsunkat, megígérte nyelvünk* a’ megtérésre , a’ jobbulásra való szent szándé­kot , és szives törekedést. — Jaj de meg kell vallanunk, hogy ezek a’ megindulások, tsak addig tartottak, mig a’ vallástévő imádságok nak végek lett, tsak addig voltak meg ben­nünk ezek a’ gondolatok, mig a’ Te Házadban jelen voltunk ; annyira hogy ki nem vivén a- zokat magunkat, tsak azok maradtunk, a’ kik az előtt voltunk ; úgy hogy méltán tarthatunk már most attól, hogy talám nem is lehet re ménység a’ szabadulás felől. — De nem esünk mégis kétségbe, mert tudjuk, hogy nintsen Te előtted, óh mindenható Isten! semmi lehetet­lenség j tudjuk, hogy Te a’ hóltaKatis megele­venít­i6 Pet üt. fi'a^dm. Pr ed. előtt mond. Imáds.

Next

/
Oldalképek
Tartalom