Ángyán János: Közönséges isteni tiszteleten mondandó templombéli imádságok : Második, harmadik rész (Pest, 1817) - 90.122

már-a’ boldog lelkek’társaságában Örvendez«» nek, a’ Jézus Krisztus által Amen«

It.

Tökélíetes széntségü Valóság , egyedül való Isten! fijui alázatossággal, de egyesmind bizodalommal borulunk ismét le előtted, hogy sokféle eseteinkről és bűneinkről vallást tegyünk, és azoknak botsánatjokért esedezzünk. — Megesmerjük, és megvaljuk i óh irgalmas Atya! hogy Te mindent megtselekedtél, valami minket a’Te Szentségedről, Tövényeid- nek jóltévŐ voltokról, meggyőzhet, valami a’ bűnöktől elvonhat, és a’ szent és kegyes életre felindithat. De más részről megkell vallanunk azt is, hogy a’ Te Beszédednek oktatás sival gyakran nem gondoltunk i parantsolati- dat nem követtük, jóságodnak mindennapi világos jeleit- megjobbittatásunkra nem fordítottuk. — Megvaljuk , hogy sokszor liáládatla- nők és engedetlenek voltunk i kötelességeinket elmulattuk. — Mindezekre , tulajdon lelkünk esmérete azt mondja minékünk, hogy a’ Te szeretedre méltatlanok vagyunk, Te előtted meg nem álhatunk, Szent Fijad által meg szereztetett Idvességre számot nem tarthatunk. Erezzük mind ezek szerént, mely boldogtalanok vagyunk mi mind addig, valameddigtisz- tátalan kivánságink után járunk, rendetlen in- dulatinknak engedünk , valamig a* bűnnek szolgálunk, a’ gonoszt szeretjük és gyakoroljuk; mivel mind addig lelkünk esmérete tsendes nem lehet,magunkat meg nem elégedhetünk ; és az örök boldogságot nem reménylhetjük. — Óh mi nyavajás emberek ! kitsoda szabadíthat meg'minket, ez halálnak, veszedelemnek bol14 Penit. Vasára. Pred. előtt mond. Imáds.