Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76
kénytettünk volna oda, hogy mi is falakkal és bástyákkal sáncolók körül magunkat, úgy hogy e körülbástyázás óta külömbséget kell tennünk azok között, kik a kőfalon belöliek; és ismét azok között, kik a régi szólás szerint extramoenialisok, és igy névben mieink és mégsem mieink. Erős volt a protestantismus, valameddig hiveinek számát még nem ismerte, hanem mellette felkelt itt is ott is a harci erő, támadott még az ellenséges táborban is, támadott mindenütt és támadhatott is, mert az igazság mindenütt felkölti hőseit, az igazságot nem lehet sem lobogóján, sem páncélján vagy paizsán megismerni, az igazság oly láthatatlan erő, mely minden vérttel tudja magát védelmezni és minden fegyvert forgatni, mihelyt egyszer a lelket meghóditá. A protestantismus szerintem inkáb csak elv mint egyház, elv a mely mindjárt gyengül, mihelyt azt fogalmazni és szavakban megmerevíteni akarod; egy szót, egyetlen egyet engedett a protestántismus kimondatni és az ajkakon hangoztatni, és ez: a haladás, a jézusi szeretet vallásnak, az emberiség legistenibb tudatának a nyomán. Innen, az igaz, hogy az lett eleintén, miszerint a protestantismus tanodákat teremtett inkáb mint egyházakat, és hogy az ő ereje tudományban dicsőült inkáb, mint csak hitben, gyakorlatban inkáb mint csak hittanokban. A tanszék és nem a hitszónokszék vagy pedig épen az oltár volt a protestantismus szellemének és elvének mü- és tűzhelye. Es innen is lett, hogy a világ tulajdonképen soha sem haladott mióta az emberiséget a történetből ismerjük oly nagy és gyors mértékben, mint a mely mértékben annak haladását háromszáz év óta bámuljuk. És dicsőbnél dicsőb és emberiebbnél emberiebb győzelmek valósulának, és felfedezések történtének, és népek ébresztetének, és eszmék terjesztetének és az ész világa szét- ömlenge mindkét földsark között emberekre és emberfajokra néz- vesti tekintet nélkül, mint az előtt még soha sem. A legáltalánosb emberi igazságok diadalt iiltenek a szó fogalmazására való tekintet nélkül, mert egy vala az elv, a haladás; egy az alap, az irás; egy a szabadság, az Írásnak kinek-kinek tudatfokához képesti magyarázása. Innen, az igaz, hogy csaknem anyi volt eszmében a prot. vagy emberi egyház, a hány egyén ezen elvet vallotta, a hány azt valósitotta. De ennek épen igy kellett lennie, mert feljebb is mondám, s úgy hiszem hogy ez ide is vág, miszerint az emberek min- denikének önmaga papjának kell lennie, és a protestantismus ezt tenni engedte, a menyiben a reformátorok száz ajkkal vallák, hogy hogy mi mindnyájan papok vagyunk. A tudomány tehát, a tudomány volt a protestantismus ereje , és pedig tudomány anyi, nemű sugárban, a hány a tudati fok, kinek-kinek tehetsége szerint. A protestáns hivek egyenlők nem lehetének, mert hogy is lehetne az igazságot minden embernek egyenlően bírnia, ezt állitani képtelenség; és igy volt az erkölcsi erő is anyinemü, a menyinemü a szándék bensősége, a kivitelhez mért arányban ; mi volt tehát e fokán a protestantismus ? Volt-c az egyház, vagy volt-e oskola ? volt-e a hivatalnok